Olvass könyveket blogok helyett! Ha meg nem akarsz, akkor olvasd ezt a blogot, hátha közben mégis megjön a kedved az igazi könyvekhez! Vagy azért, mert annyira szar a blog, vagy azért, mert annyira fasza. Nekem így is, úgy is jó lesz. Küldetés teljesítve!
Rendhagyó szösszenetek könyvekről, amiket csak úgy ismerünk: a kötelezők. Nem szeretjük őket, mert ezzel az elnevezéssel akarják ránk tukmálni őket, pedig egészen szerethetőek.
Lehetséges az ösztönök legyőzése magasabb eszmékért? Képesek vagyunk számunkra örömet okozó dolgokról lemondani, csak hogy megdicsőüljünk vagy ez csak a regényhősök kiváltsága? Nem paradox, hogy miközben a teljes kielégülést keressük, a nihil állapotába kerülünk, elfelejtünk élni? Könnyebb mindenkinek saját magánvallásokat kialakítani, melyeknek szabályait maga rendezheti, minthogy megpróbáljunk a világ rendjébe egyenként, egyéniségként, de egységet alkotva beleilleszkedni?
Miért menekülünk a művészetbe? Miért olvasunk folyton könyveket? Nem jobb lenne élni és megélni, mint arról ábrándozni, hogy egyszer majd mi is…?
Azért szeretjük manapság ennyire a művészetet, mert sokkal könnyebb rajta eligazodni, mint a való életen. Gondolkodunk ugyan, de csak azért, hogy eldöntsük, egyetértünk-e a készen kapott megoldásokkal. Ugyanakkor ahhoz, hogy ennek igazságtartalmát belássuk, bevalljuk akár csak önmagunk számára is, hogy a világ a mi lelkünknek túl groteszk, ahhoz gyávák és túlságosan is rátartiak vagyunk. Kudarcot vallunk benne. Könyvekbe, művészetekbe, piába, nemi kicsapongásokba menekülünk, mert így nem kell megbirkózni a mindennapi élettel. Aztán mikor lebukunk, még örülünk is, hiszen amíg mindenki arra figyel, hogy már megint milyen erkölcstelenül/otrombán/bolond módjára viselkedtünk, addig senkinek sem kell magyarázkodnunk az egyszerű hétköznapoktól való félelmünk miatt. Hogy unatkozunk. Hogy nem leljük örömünket szeretteinkben. Hogy nem becsülünk a világon semmit.
Mindegy. Ne is törődj vele. Csak olvass könyveket. Én is azt teszem.
Mindenekelőtt fontosnak tartom leszögezni, hogy e törvényjavaslat a teljes dilettantizmus és idiotizmus jegyében született. Minden jelenleg is működő párt egyet értett a beterjesztők azon álláspontjával, hogy mostantól csak egyetlen eszme van, mely követendőként áll a nép és a politikus előtt, ez pedig nem más, mint a mindent elsöprő hülyeség.
Az ország súlyos anyagi és morális problémákkal küzd, ezt soha senki előtt nem tartottuk titokban, sőt! Igyekszünk a legszélesebb körben elterjeszteni, hogy igenis nagy baj van. Tesszük mindezt azért, hogy senkinek ne legyenek kétségei, az általunk beterjesztett javaslat nem csak egy szimpla ötlet, melyen át lehet lépni, szóra sem méltatva. A kamatyadóra szükség van! Mindannyiunk érdekében.
Javasoljuk tehát, hogy a jelenleg átláthatatlan adórendszer helyett vezessen be a kormány egy sokkal egyszerűbb és átláthatóbb rendszert, mely megkönnyíti az adózók dolgát és egyben kiapadhatatlan költségvetési forrás az állam számára.
Kamatyadó tervezet
Tervezetünk szerint jövő év (2011) január elsejétől kamatyadót fizetne minden 16 és 65 közötti magyar állampolgár, tekintet nélkül arra, hogy van-e állandó jövedelmet biztosító állása vagy sem. (Ez nem az állam gondja, soha nem is volt az!)
Minthogy a kamaty jelenlegi átlag árfolyama a társadalmilag megbecsült, kemény fizikai munkát végző prostituáltak köreiben az előzetes felmérések szerint nagyjából 6793, 53 forint körül mozog, úgy látjuk jónak, ha a kamatyadó alapegységét is ehhez az árfolyamhoz viszonyítjuk. Egy kamaty árát kerekítve 6800 forintban határozzuk meg.
Adósávok és a hozzájuk tartozó egy főre jutó átlagos kamatymennyiség:
16-20 éves kor között heti 20 kamaty
21-30 éves kor között heti 16 kamaty
31-40 éves kor között heti 8 kamaty
41-50 éves kor között heti 6 kamaty
51-60 éves kor között heti 1 kamaty
65 éves kor fölött 0 kamaty.
A fentiek alapján meghatározható összeget alanyi jogon és kihasználtságtól függetlenül kell fizetni mindenkinek. Hogy ne érhesse a hivatalt a diszkrimináció vádja, a homoszexuálisok, heréltek és kasztráltak sem képeznek kivételt.
Kivételek, mentességek és engedmények:
A hontalanok bevallás alapján, de minimum heti két kamaty után adóznak.
A családon belüli kamatyra 50 százalék kedvezmény jár.
A házastársi viszonyon kívüli kamaty szintén engedményt kap, míg a házasságon belülit automatikusan megemelik 30 százalékkal.
SperMaBank
Az adó maradéktalan behajtása érdekében mindenképp ajánlott egy hivatali szervet létrehozni, mely ha szükséges, kellő szigorral tud fellépni a titokban, adózás nélkül kamatyolók ellen. Ennek a hivatalnak a működési mechanikája egyelőre még nem tisztázott, de amennyiben a tisztelt ház elfogadja a fent javasoltakat, a párt hajlandó akár azonnal összeülni, hogy tisztázza a továbbiakat!
Figyelmüket megköszönöm, a javaslatunkra adott mihamarábbi válaszukat izgalommal telve várom!
(Spiró György: Feleségverseny. Nem kötelező, de ajánlott!)
Mai beszélgetőtársam Candide, aki fogalakozása szerint az optimizmus személyes megtestesítője és kalandor. Történetét mindenki ismerheti, de most először engedett a kérésnek, hogy válaszoljon pár kézenfekvő kérdésre. Vágjunk is bele!
R: Nem érezte már a kezdetektől fogva, hogy Pangloss doktorral valami nagyon nem stimmel?
C: Kellett volna?
R: Komolyan hitték, hogy minden így van a legnagyobb rendben, és az ember orra se lehet másért, csakis hogy a szemüveget tartsa?
C: Természetesen.
R: Végtelen szerelme Kunigunda iránt mindenki számára ismeretes. Nem zavarta, hogy a hölgy egy dagadt és kiéhezett k…?
C: Hogy merészeli?!
R: Elnézést. Térjünk át az elűzetése utáni kalandjaira!
C: Térjünk.
R: Mikor a bolgár seregbe besorozták, a sokadik kínosan fájó verés után nem érezte, hogy ez csak valami átverés lehet?
C: De’szen! Maga nem tudja, hogy én ott igazi hős voltam?
R: Hős? Na és aztán miféle?
C: Olyan, aki egészen Hollandiáig futott fájdalmában.
Reklám: Kedves Nézőink! Figyelmükbe ajánljuk mai programunkat! Fél kilences esti kezdéssel csak és kizárólag nálunk tekinthetik meg élőben a Hollandia-Kamerun meccset! Tartsanak velünk!
R: Hogyan tudta mindezek után is megtartani ezt a már-már infantilis optimizmust, mely azóta védjegyévé vált?
C: Kikérem magamnak az infantilis szó használatát személyemmel kapcsolatban! Semmi okom nem volt rá, hogy másképpen tegyek.
R: (Bolond.)
C: Tessék? Parancsol?
R: Semmi, semmi. Visszatérve: hogyan dolgozta fel, hogy Pangloss doktor újbóli meglelésével párhuzamosan Kunigundát elvesztette?
C: … (keservesen sír)
R: Úgy látom, ez a téma felkavarja, evezzünk más vizekre! Pangloss doktor komolyan gondolta, hogy a szifilisz is szükséges ahhoz, hogy a világ jó, élhető hely legyen?
C: Pangloss mesterem sosem mondana olyasmit, amit nem gondol komolyan!
R: Ezek szerint a történtek ellenére továbbra is a mesterének tartja?
C: Természetesen.
R: Mit gondol, nem csodálatos, hogy miután Kunigundát a bolgár hadsereg minden egyes tagja erőszakosan a magáévá tette, majd hasát felmetszették, végül pedig kénytelen volt elviselni, hogy egy zsarnok inkvizítor és még egy másik férfi osztozzanak kegyein, maguk végül mégis egymásra találtak?
C: Égi csoda ez, nem más, maga ezt nagyon jól látja!
R: ennyi viszontagság után gondolom meg sem lepődött rajta, hogy néhány majomember (ismertebb nevükön Fülesek) magát nézték ki vacsorának.
C: Mindennek megvan a maga oka. Semmi sem történik ok nélkül.
R: (Naná!) Miért nem maradtak Eldorádóban? Mit kívánhat többet az ember, mint hogy egy olyan országban éljen, ahol a föld helyett még a koldusok is gyémánton taposnak?
C: Komolyan kérdezi? Természetesen Kunigunda után epedt szerelmes szívem!
R: Áh, világos! (Marha!)
C: Mit mond?
R: Semmi, csak annyit mondtam: pazar!
Adásunkat egy fontos közlemény miatt szakítjuk félbe! Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy semmiképp se induljanak Eldorádó keresésére! Az ország nem létezik, Candide pedig bizonyíthatóan pszichológiai eset.
R: Martin úr okos embernek tűnik. Sokat emlegette kedvenc nézetét, hogy a világ csak arra való, hogy bosszankodjunk rajta. Érvei hallatán sem ingott meg soha?
C: Maga talán eldobja az elveit csak azért, mert valaki, aki szívéhez közel áll, máshogyan gondolkodik?
R: Ki tudja. Az ember holtig tanul. De mondja, azért a nagy szerelem ellenére szívesen becserkészte volna azt a másodrangú színésznőcskét Párizsban, nemde? Egyszer sem csábult el?
C: Úriember ilyen kérdést nem tesz fel és nem válaszol arra!
R: Meglehet. Akkor sem tört meg, mikor hűségesnek hitt szolgája, Cacambo meglépett a pénzével?
C: Bevallom, megviselt. De a remény mindig megmarad nekünk! És látja? Nekem lett igazam! Cacambó és a korábban eltűnt Pangloss is megkerült, akit pedig már nagyon hiányoltam.
R: Elmondaná nekünk, mi lett a története vége?
C: Nos, Kunigunda végül az enyém lett, de nem sok örömöm telik benne. Rohamosan öregszik, csúnyul és egyre házsártosabb. Az igazat megvallva sokáig egyikőnk, még Pangloss sem volt megelégedve az életével, de végül Martin úr (akinek, be kell látnom, mindvégig igaza volt) mondta ki a helyes választ kérdéseinkre: dolgozzunk sopánkodás helyett, mert ez az egyetlen módja, hogy tűrhetővé tegyük az életet!
Egyszerű érzés, szinoním az undorral – nekem. Van azonban, akinek egészen mást jelent. Többet, rosszabbat, nehezen körülírhatót, mégis bárminél erősebbet, valóságosabbat. Van, hogy ez az iszony egyenlő az életeddel.
Vannak életek, melyek úgy telnek el, hogy az embernek, aki éli, nincs beleszólása. El tudod ezt képzelni? Mintha a sorssal már minden előre le lenne vajazva. Valakik – zsarnoki érzésektől vezérelve vagy akaratlanul – a tulajdonukba vesznek. Hirtelen mintha a dolgok rajtad kívül, tőled függetlenül történnének veled.
Meglehet, nem tetszik, ami történik, de tenni nem tudsz ellene. Gyenge vagy, könnyebb másokat hibáztatni, inkább az övék, mint a saját érdekeid szem előtt tartani. Így van mivel takarózni.
Ha sokáig hagyod, hogy ez így menjen, lassan majd észre veszed, nem maradt kiskapu, magad dobtad el az ajtó kulcsát, melyen halkan kisurranhattál volna. Mondhatnád, hogy a körülmények áldozata vagy, de te inkább elhiteted magaddal és mindenkivel, hogy jó így. Paradox: egyszerre vagy büszke és gyáva ahhoz, hogy lépni tudj.
Érezheted nyugodtan, hogy minden ellened van, sajnálhatod titkon, legbelül magad, de nagyképűség részedről. Előbb-utóbb rá kell jönnöd, nem te vagy a központ: a dolgok nem ellened, hanem nélküled vannak. Egyszerűen csak beilleszkednek a világ sodró rendjébe, ahol te kívülálló vagy. Nem marad más választásod, ha bele akarsz szólni ebbe a társalgásba, mostantól neked kell írni a színdarabot. Neked kell a rendezőnek és főszereplőnek lenned egy személyben, hogy meggyőzd magad: talán mégsem olyan iszonyú. Nem is hitted, hogy ez ilyen nehéz lehet. A gyász halvány fekete fátyla az arcod előtt állandó kellék, de lassan majd nem lesz rá szükséged. Az arcod fakó szürke lesz magától is.
Egy kezdetektől rossz házasság. Egy lány, aki magányos szűznek született és minden borzalommal tölti el, ami a házasságok általános velejárója. Kilátástalan, sehová sem tartó életek. Emberi butaság. Boldogság, boldogtalanság. Család és önfeláldozás. Valami, amiről azt hittük, megfoghatatlan és leírhatatlan, Németh Lászlónak mégis sikerült.
Kárász Nelli élete túl valóságos. Az ember úgy érzi, ezt nem szabadna hagyni! Nem szabadna hagyni, hogy valaki így…, és ennyi ideig... Ez szörnyű lehet! Miért nem menekül? Bárhová! De legalább üvöltene, toporzékolna, tépné a haját. Mutatná, hogy nem márványból van a szíve! Hisz amit ő átél, az TÉNYLEG ISZONYÚ!
Miközben a foci vébé javában zajlik, a világ szeme Dél-Afrikán, egyes források szerint a világ legnagyobb bűntettével körözött Ádám Lucifer kíséretében különösebb feltűnés nélkül hagyta el bolygónkat tegnap, 2010. június 15-én, hogy a Föld Szellemével tárgyaljon.
Ádám pontos tartózkodási helye jelenleg ismeretlen, de megbízható informátoraink állítják, az alvilági berkekben csak Ördög néven elhíresültLuciferrel látták utoljára. Kettejük viszonya egyelőre még felderítetlen , de magasabb berkekben pedzegetik, hogy szorosabb üzleti kapcsolatok, közös érdekek fűzik őket egymáshoz. Mindez nem lenne meglepő, hiszen mióta Lucifert, a bukott angyalt az Úr ellen való lázadás vétke miatt száműztek a Paradicsomból, rövid idő alatt az alvilág urává nőtte ki magát, minden gonosz tett szála hozzá vezet.
Többen - Ádámhoz közel álló személyek - tudni vélik, hogy a két eltűnt és nagy erőkkel keresett személy közös útjára már időszámításunk előtt (a pontos idő meghatározhatatlan), az Élet kezdetén elindult. Ádámot az FBI a bűnözési feketelista legelőkelőbb helyén tartja számon egy korábbi vétke miatt. Sajnálatos módon az egyébként makulátlan előéletű 6829 éves férfit megkísértette a kíváncsiság, feltételezhetően ezért engedett Lucifer csábításának, és evett a Tudás fájáról, mely miatt most a Föld egész népességének szenvednie kell, mivel az Édenből az Úr parancsára távoznunk kellett. A történtek után Ádám válaszokat keresve kénytelen volt Ördögre bízni magát, és együtt indultak expedíciójukra az élet értelmének megtalálása céljából. A rendőrség nem óhajtott az ügyben nyilatkozni, de egy belső emberünk elmondta: a nyomozás jelenlegi állása szerint az űrben tartózkodnak, ahova Egyiptom, Athén, Róma, Párizs, majd London érintésével jutottak el. Eddigi útjuk eredménytelen volt, bár a Föld szelleme bíztató hírekkel szolgált, miszerint a küzdésnek a megpróbáltatások ellenére, - vagy épp azok miatt – van értelme. Közelebbi érintettként a Föld Szellemét kérdeztük meg az ügyben, aki azt nyilatkozta: legutóbbi értesülései szerint Lucifer elvesztette türelmét Ádám pozitív hozzáállásával szemben, ami majdnem végzetes tragédiához vezetett. Hála a magasságosnak a Szellem lélekjelenlétnek nincs híján, így még időben közbelépett. Kérdésünkre, hogy tud-e valamit a két körözött jelenlegi tartózkodási helyéről, csak annyit felelt, hogy nem mondhat többet, de vélhetően az utolsó állomás, az eszkimók földje következik.
Ebből tehát sejthető, hogy a nagy erőkkel keresett felek hamarosan újra visszatérnek a bolygóra, így a rendőrség nagyobb eséllyel kaphatja el őket.
Ha új hírek látnak napvilágot, ismét bejelentkezünk! Addig is: Pósalaki Kázmért hallották, láthatták, kellemes estét és a viszontlátásra!
